Elhunyt Lakatos Ferenc

2006. december 27-én temettük Lakatos Ferencet, mindenki "Ferikéjét". Még a nagy emberek temetésén is ritkán látunk akkora tömeget, mint az övén. A püspök úrral koncelebráló tíznél több pap és a hívek sokasága jelezte, különös tisztelet övezte ezt az egyszerű és alázatos embert. Hamvai ott kaptak végső nyughelyet az altemplomban, ahová a háború utolsó szakaszában ő rejtette el az egyház kincseit. Életében, szegénységében és most halálában is, ő az egyházunk kincse. A gyászmisén Orosz Lőrinc prépost-plébános búcsúztatta.

A búcsúztató beszéd

Sokunk által tisztelt és szeretett "Ferike" temetése összegyűjtött bennünket, mint egy nagy család tagjait. Nemcsak azért, jöttünk el, hogy illő tiszteletből kísérjük utolsó útjára, hanem azért is, hogy megköszönjük őt és áldozatos szolgálatát a mennyei Atyának, hiszen mindnyájan adósai vagyunk egy szent embernek. Feri testvér összenőtt a Szent Annával és a debreceni katolikus élettel.
"Boldogok a lélekben szegények; övék a mennyek országa" (Mt 5,3) Nemcsak külső szegénység jellemezte, nem gyűjtött és nem aggódott, mi lesz holnap, hanem egy belső függetlenség is jellemezte a földi dolgokkal szemben. Méltán példálóztunk vele, mennyire szerette az Egyházat és a Szent Annát, hiszen 63 évig odaadóan szolgálta. Hűségesen szolgálta, alázattal segítette a papokat is, mentegette őket. Mindenki iránt megértő volt. Amit ő bezárt, az be volt zárva.

Nem aggódott: mit egyen, vagy mibe öltözködjön, minden gondját, baját az Úrnak adta és a Szűzanyára bízta. Gyermeki egyszerűség jellemezte, mint assisi védőszentjét. Nem akart és nem tudott alakoskodni, de belelátott az emberek gondolkodásába, a papokéba is, tudta mi lakik bennük, elfogadta őket gyarlóságaikkal együtt. 65 papot szolgált, mindegyikre őszintén mosolygott. Isten szegénykéjét és hűséges szolgáját az anyagiak nem nyugtalanították, csak az, hogy mi lesz a Szent Annával, ha ő meghal. Átlátta, átélte a magyar egyház múltját és sorsát. A templomunkban élt, éjjel-nappal vigyázott rá. Ülve aludt, úgy, hogy amikor felébred, azonnal láthassa a tabernákulumot, a szentségi Jézust. Sokszor imába mélyedve aludt el. Most pedig mi mondhatjuk róla jó szívvel, hogy ő igazán az Úrban aludt el. Naponta kétszer is áldozott, ez segítette haza.

Reális életlátása volt: mondta is sokszor, az emberek csak a bajban keresik Istent, a jómódban sokan elveszítik hitüket. Jézusnak sok-sok szava alkalmazható rá, de ez nagyon találó: "Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermek, nem mentek be Isten országába." Gyermeki egyszerűsége miatt sokan szerettük. Egész életét gyermeki lelkülettel élte le. Nem csinált problémát semmiből, amitől mások szabadulni sem tudnak. Amíg ereje volt és együtt dolgoztunk, munka közben is kapott a szón, lehetett vele kedélyeskedni, ezért is szerettük. Ugyanakkor érzékeny lelkű volt, ragaszkodott ahhoz, hogy szeretetet is kapjon, ne csak meleg radiátort. Jó szívvel adott bárkinek, de nemigen fogadott el tőlünk semmit. Csak imát kért mindenkitől. Szinte hihetetlen, hogy sokszor csak pattogott kukoricán élt.
Hamarabb is felajánlottam neki, de korábban nemigen ült be a kocsiba, hogy kivigyem a Szent Erzsébet Otthonba, hogy ott töltse hátralévő napjait. Amikor beleegyezett, november 29-én, akkor már érezni lehetett, hogy nem tér vissza közénk. Az Otthonban töltött 16 napot is a készületre, a búcsúzásra használta. Ő már haza vágyott. Elkészülve és felkészülve állt a küszöbre az örök Bíró elé a kis Sámuel szavaival: "Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!"
2006. december 14-én délután háromnegyed négykor kaptam a hírt, hogy haldoklik, azonnal indultam, és ő megvárt. A feloldozás és a kenet szentségi erejével segítettem, húsz percig imádkoztam mellette, és érezni lehetett mikor adta át lelkét az Úrnak. Nagy hatással volt rám, azt hiszem a mennyország megnyílt előtte azonnal. Hazatért és vár bennünket. Minden bizonnyal Iluska testvér a többiekkel örömmel mondja ott: megjött Ferike! Mi meg itt hiányérzettel mondjuk: elment Ferike! Sírjánál is köszönjük szolgálatát, mosolyát, áldozatát és imáját.

Az első cigány szent Ceferino, spanyol lókupec, akit a polgárháború idején végeztek ki a kommunisták, mert rejtegette és mentette a papokat, ez az egyszerű ember rózsafüzérrel a kezében halt meg. Ferike lehet a következő. Legyen a következő! Hiszem, hogy ő szent akkor is, ha nem kanonizálják. Beállt az égi karok seregébe és értünk is imádkozik.

Nyugodj békében, Feri testvér! Dsida Jenővel mondhatod:

    Megtettem mindent, amit megtehettem,
    Kinek tartoztam, mindent megfizettem,
    Elengedem mindeni tartozását,
    Felejtsd el arcom romló földi mását.