Püspökszentelés a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében
1993.06.15.

II. János Pál pápa az 1993 pünkösdjén kibocsátott bullájával történelmi jelentőségű változást indított el a magyarországi egyházmegyék életében. Lezárt egy korszakot, és megnyílt a fejlődés új lehetősége. Debrecen és környéke az újonnan létesített Debreceni-Nyíregyházi Egyházmegye része lett, amely Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyék területét foglalja magába, Debrecen székhellyel. A Szentatya az új egyházmegye püspökévé Bosák Nándort, az egri Hittudományi Főiskola rektorát nevezte ki. Bosák Nándor 1939. december 28-án született a Pozsony megyei Taksonyfalván. Teológiai tanulmányait a budapesti Hittudományi Akadémián kezdte meg. 1959-ben állami nyomásra a központi szeminárium növendékeinek többsége a papnevelő intézet elhagyására kényszerült, így tanulmányait Egerben fejezte be. 1963. június 13-án szentelték pappá, 1977-től az egri Érseki Hittudományi Főiskola tanára, 1990-től rektora. Az új egyházmegye megszervezése, összefogása, vezetése, egységessé alakítása időt kíván. Szükség van hozzá anyagi eszközökre is, de mindenek előtt lelkierőre és kegyelmére. Ezért imádkozunk, és munkánkkai is igyekszünk segítségére lenni. Isten hozta új Főpásztorunkat! Vezesse a Szentlélek minden munkájában!

VISSZATEKINTÉS A PÜSPÖKSZENTELES ÜNNEPÉRE A debreceni Szent Anna templom falai között 1993. június 15-én 17 órai kezdettel a Magyar Katolikus Egyház történetének kiemelkedő eseménye zajlott le: II. János Pál bullájának kihirdetésével új egyházmegye született, ünnepi szentmise keretében püspökké szentelték Bosák Nándort, és beiktatták tisztségébe, mint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye első megyéspüspökét. A város és a templom történetének páratlan eseményén az új egyházmegye papsága, szerzetesei, a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai, a szomszédos országok érintett püspökei mellett állami és városi vezetők is megjelentek. Magas szinten képviseltették magukat a testvéregyházak is. A templom kicsinek bizonyult, ülőhely még a meghívott vendégeknek és papságnak sem volt elegendő, a nagylelkűbb debreceni hívek, és sokan a távolabbról érkezettek közül is csak a templomon kívül, hangszórókon át tudták követni a szentelés felemelő cselekményét. A szertartást dr. Paskai László bíboros vezette be, és természetesen ő volt a fő szentelő püspök is. Angelo Acerbi, magyarországi apostoli nuncius II. János Pál pápa képviseletében olvasta fel a bullát. A katolikus egyházi jog szerint a főszentelő mellett még két társszentelő püspöknek kell a szentelést végeznie. Bosák Nándort a bíboros mellett dr. Seregély István, egri érsek és Tempfli József, nagyváradi megyéspüspök szentelte fel, kézrátétellel, imádsággal, felkenéssel; az evangéliumos könyv és a szimbolikus püspöki jelvények (gyűrű, süveg, pásztorbot) átadásával életbe lépett a pápai határozat. A társszentelő püspökök azokat az egyházmegyéket képviselték, amelyek területéből az új egyházmegyét létrehozták. A szentmisét a felajánlástól kezdve már az új püspök mutatta be. A végén beszédet mondott, majd köszöntők hangzottak el. Mi sem lehetne nagyobb ajándék a Debreceni Katolikus Figyelő tizedik számának megjelenése alkalmából, mint az, hogy erről a felemelő, szent, történelmi pillanatról hírt adhatunk a debreceni katolikus olvasók és az utókor számára. Minden beszéd közlése azonban meghaladná terjedelmi lehetőségeinket, ezért Bosák Nándor püspök úr beszédét és a szertartás végén őt köszöntő debreceni személyek beszédeit adjuk közre hangszalagról.

Bosák Nándor megyéspüspök beszéde Eminenciás Bíboros úr, excellenciás Nuncius úr, Püspök atyák, kedves Paptestvérek, kedves Hívek és kedves Vendégeim! A szentmise végéhez érve az első szavam a köszönet és a hála kifejezése. Megilletődéssel adok hálát a mindenható Atyaistennek, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk, és úgy rendelkezett, hogy az ő egyháza a világ végéig hirdesse Krisztus megváltó örömhírét. Különösen azért adok hálát Istennek, hogy megajándékozott a hivatás kegyelmével a katolikus egyházban. Harminc évvel ezelőtt papjai közé fogadott, most pedig rám bízta a püspöki szolgálatot. Amikor hálát adok ezért, tudom és érzem ennek a feladatnak a súlyát és terhét. Mégis szent meggyőződésem, hogy mindaz, ami történik velünk, Isten szeretetének misztériuma. Ez a mi reménységünk, és ez ad erőt. Legyen áldott az Ő szent neve! Köszönetet mondok szentatyánknak, II. János Pál pápának, aki lelkipásztori gondoskodásában megalapította ezt az új, Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét. Amikor itt járt, megismerte ennek a népnek gondjait, vallásosságát, és most mintegy válaszként akar bennünket megajándékozni. Pünkösd ünnepén hirdette ki az új egyházmegyék felállítását, azzal a meggyőződéssel, hogy a Szentlélek életet adó, megújító kegyelmébe ajánlhatja az új magyar egyházmegyéket. Most, amikor a pápai rendelkezés kihirdetésével és a püspökszenteléssel megkezdte életét az új egyházmegye, és átveszem ennek vezetését, bizalommal ajánljuk a Szentlélek oltalmába magunkat, minden munkánkat, jó szándékunkat, fáradozásunkat, hogy az éltető Lélek vezessen, áldjon meg és erősítsen bennünket. Ehhez a munkához kérem minden Testvérem, az egyházmegyében élő minden katolikus hívő támogatását, segítségét, részvállalását, hogy annak dicsőségét hirdessük, aki csodálatos világosságára meghívott bennünket. Püspöki jelmondatomban Izajás próféta szavait idézem: "Törd meg az éhezőknek kenyeredet!" Ebben a mondatban szerettem volna összefoglalni papi és püspöki szolgálatom lényegét Papi szolgálatomat továbbra is úgy fogom föl, mint eddig, hogy arra kaptam, hogy embertársaimat szolgáljam, hogy időről időre, újra és újra megtörjem a rászorulóknak, az igazságra, vigasz-tálasra szorulóknak az evangélium kenyerét. Ez a jelmondat két vonatkozásban is kifejezi küldetésemet. Az egyik az emberi gyengeségre utal. Amikor Jézus a kenyérszaporítás csodájánál az apostolok segítségét kérte, ők mindössze öt árpakenyeret tudtak összegyűjteni. Csak ennyi volt. De ezt odaadták Krisztusnak. Az öt árpakenyér Krisztus kezében elég lett. És betöltötte az éhezőket. Ha magunkra és új egyházmegyénkre tekintünk, ezt a gyengeséget érezzük. Hiszen annyi minden hiányzik! Nincsenek intézményeink, mindent élőről kell kezdeni. Paphiánnyal küzdünk, és sorolhatnám tovább az emberi gyengeségeket. De szentül meg vagyok győződve arról, hogy ha jó szándékunkat, munkánkat, áldozatunkat Krisztus kezébe tesszük, bármilyen csekély is emberileg nézve az, amit fölmutathatunk, Krisztus ereje megsokszorozza és elegendővé teszi. Mert nem mi cselekszünk, hanem Krisztus cselekszik általunk. Másik vonatkozása ennek a jelmondatnak az, hogy igenis van mit megtörnünk. Nem anyagiakat, nem földieket osztogatunk, hanem az örök élet igazságait. Az egyházra bízta Krisztus evangéliumának gazdagságát. Ezt a kifogyhatatlan evangéliumi örömhírt és Krisztus szentségeinek kegyelmét adhatjuk táplálékul a rászorulóknak. Ehhez a közös megbízatáshoz kérem minden testvérem megértő, imádságos, tevékeny szolgálatát. Testvéri szeretettel köszöntöm az új egyházmegye minden papját, azokat, akik eddig is ellátták e terület lelkipásztori szolgálatát, s akikkel együtt fogjuk végezni az apostoli munkát. Az egyházmegye papjai, akik közé most jöttem, olyanok, akik nekem is tanítómestereim voltak, akiktől én is tanultam a papi szolgálat alázatát, hivatásszeretetét, a kitartó munkát. Olyanok is vannak itt, akikkel együtt indultunk, együtt dolgoztunk, s olyanok is, akiket én tanítottam, akik 16 év óta tőlem hallottak a papi szolgálat eszményéről. Most együtt kell haladnunk tovább. Azt hiszem, kapcsolataink összefognak minket, együtt, egymást jól megértve és segítve tudjuk majd közös szolgálatunkat végezni. Ebben a hitben és meggyőződésben kérem minden paptestvérem megérését és szolgálatát, hogy Isten dicsőségére tevékenykedhessünk. Magyarországnak ez az északkeleti része vallási szempontból színes képet mutat. Itt él a magyarországi görög katolikusok nagy része. Együtt élnek ezen a területen a katolikusok református és evangélikus testvéreikkel. Ez a tény kihívás és feladat számunkra. Feladatunk az, hogy úgy valósítsuk meg ezen a területen az együttműködést, hogy testvéri szeretetünkkel tanulságot adhassunk a világnak Krisztusról. A máriapócsi kegyhelyen a Szűzanya évszázadok óta rítusra való tekintet nélkül gyűjti maga köré gyermekeit. Most az ő oltalmába ajánlom gyümölcsöző, termékeny együttműködésünket. II. János Pál pápát debreceni látogatásakor az ősi református város tisztelettel fogadta, a szentatya pedig a keresztény kiengesztelődés szellemében példát adott az igazi ökumenikus magatartásra. Szeretném ebben a szellemben folytatni ezt a munkát, testvéri együttműködésünket, hogy ebben a megosztott, sok bajjal, szenvedéssel küzdő világunkban szeretetünkről legyünk felismerhetők, és azzal mutassuk meg, milyen is Krisztus szeretete. Tisztelettel köszöntöm a két vármegye, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vezetőit és lakosait. Hét éves koromban Szabolcs megye otthont adott az otthonától megfosztott családomnak. 39 évvel ezelőtt pedig mint tudásra vágyó kisdiákot fogadott be Debrecen, fölkínálta nekem a tudás és emberség kincseit. Most ide térek vissza, hogy lelkipásztori, papi szolgálatommal Isten dicsőségét, népem javát, e terület felemelkedését szolgáljam. Hiszem, hogy megértéssel fogadnak, munkámban segíteni és támogatni fognak mindnyájan. Ezen a mai szentelési napon a pápai bulla kihirdetésével megalakult az új Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye. Hogy az élet megindulhasson, kötelességem felállítani az egyházmegye hivatalait. Felkérem és helynökömmé nevezem ki dr. Váradi József nyíregyházi belvárosi kanonok apát urat. A püspöki hivatal irodavezetőjévé kinevezem Papp János orosi plébános urat. A paptestvéreket, akik eddig is ezen a területen végezték szolgálatukat, tisztségükben megerősítem, és kérem, végezzék minden munkájukat Isten dicsőségére. Bejelentem, hogy a Püspöki Iroda átmenetileg a nyíregyházi papi otthon épületében kezdi meg működését, itt Debrecenben pedig a Szent Anna plébánián, amíg ezeknek az intézményeknek megfelelő helyet találunk. Minden kedves testvéremnek megköszönöm az imádságát és részvételét. A jó Isten áldását kérem mindnyájukra.

Dr. Kocsiss Elemér, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének köszöntője Megkérdezik tőlem nemegyszer: mit szólnának ahhoz őseink, akiknek sok vitájuk volt egymással, hogy milyen szeretetben tudunk most együtt lenni, mint ahogy együtt voltunk 1991. augusztus 18-án II. János Pál pápával a debreceni Református Nagytemplomban? Erre a kérdésre azt válaszolom: mi nem ismerjük a mennyország titkait, de egyben bizonyos vagyok, hogy örvendeznek, mert a szeretet törvénye ebben a világban és a mennyben, Isten láthatatlan világában is érvényes, mert Isten maga a Szeretet. És ha mi szeretjük egymást őszintén és tiszta szívből, akkor bizonyára örvendeznek ezen a mennyben is, a megboldogult szentek is, akik mindnyájan Krisztus érdeméért, az Ő kereszten hozott áldozatáért üdvözültek. Megtisztelő számomra, hogy ez alkalommal ebben a templomban először köszönthetem a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye új katolikus püspökét. Úgy gondolom, és meg vagyok győződve, hogy nagy feladatok állnak előttünk, ahogy Püspök úr is mondta; nagy kihívások. Ezek a kihívások Istentől adott feladatok számunkra, amelyeket csak az ige és a Szentlélek világosságában és vezetése alatt tudunk megoldani. Kérem a Szentháromság egy örök Istent, hogy adjon a mi szívünkbe szeretetet és világosságot, hogy azon az úton tudjunk járni, amelyet lefektettek előttünk azok, akik példát adtak a kiengesztelődésből, akik példát adtak a szeretetre, mert korunk többé nem a hitvitáknak a kora, hanem a dialógus kora és az egységtörekvések kora. Ebben a kérdésben tántoríthatatlanok vagyunk, és hisszük, hogy ezzel szolgáljuk Isten dicsőségét és az ember javát. Még egyszer összefoglalva a mondanivalómat: Isten gazdag áldását kérem új püspök testvéremre, hogy megvalósíthassa mindazokat a nemes gondolatokat, azokat a nemes szándékokat, amelyeket székfoglaló beszédében elmondott.

Orosz Lőrinc, a Szent Anna templom plébánosa Eminenciás Nuncius úr, Bíboros úr, Püspök atya! A nagyváradi rész papsága és hívei nevében e templom plébánosaként szeretettel köszöntelek. Mi akartuk és akarjuk, hogy itthon legyél. Láthattad, szeretettel készültünk fogadásodra. A nagyváradi rész a trianoni békeszerződés miatt kettészakadt. Ha egy közösség pásztor nélkül marad, azt bizony ez nagyon megviseli. Az elmúlt időszakban voltak avatatlan kezek, akik mást is hintettek az evangélium jó magvetése közé. Azt is sokan akarták, hogy ez vetés ne kapjon tápláló nedvességet, szerették volna, ha elfagy a vetés. Ígérjük, ezután veled és melletted leszünk. Együttes munkánkkal lehet eredményes a magvetésünk a jövőben is. Kívánjuk, ne csak a magvetés fáradságos munkájában legyen részed, hanem az aratás bőségének örömében is. Isten hozott!

Lépes Katalin, házfőnök Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Nuncius urat, Bíboros atyát, a püspök urakat, a papságot és kedves új Főpásztorunkat! A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek debreceni közössége nevében nagy tisztelettel és szeretettel fejezem ki mindazt az örömet, amit ez a mai nap jelentett számomra, számunkra. Először is, főpásztort kapott az a város, ahol közösségünk néhány év híján 100 éve dolgozik, tanít, hinti a magot. Örömünk, hogy régi kedves ismerőst köszönthetek Püspök atya személyében, s harmadik öröm, hogy elfogadta a küldetést, mint Ábrahám, akinek az Úr azt mondta: "Menj ki Atyád földjéről és menj arra a földre, amelyet én mutatok neked!" Köszönöm, hogy Püspök atya elfogadta ezt hívást, elindult most erre az új útra, amely ismeretlen, de mert az Úr vele van, vezetni fogja lépéseit. Ezt kérem az Úrtól, s Ígérem közösségünk támogatását és imáit. Kívánunk sok örömet, több örömet, mint nehézséget, és az Úr áldását.

Keresztesné Várhelyi Ilona köszöntője Főtisztelendő Püspök úr! A székesegyházi rangra emelt debreceni Szent Anna templom közössége nevében tisztelettel és örömmel köszöntöm Önt püspökké szentelése és az új, Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye első főpásztori székébe történt beiktatása alkalmából. Ezekben a pillanatokban különösen világosan látszik kirajzolódni a történelem Urának keze műve; az a folyamat, amelyet gróf Csáky Imre bíboros indított el az 1700-as évek elején a debreceni katolikusok jogainak helyreállításával, e templom építésével és iskola alapításával, s amely folyamatnak kimagasló ünnepe volt 1991. augusztus 18-a, II. János Pál pápa gyógyító erejű debreceni látogatása. Debrecen azt várja a katolikus püspökségtől, hogy ezt a történelmi folyamatot a jövőben továbbrajzolva a krisztusi test egységét szolgálja. A trianoni tragédia után lebénult országban a pásztor nélkül maradt váradi nyájat a szeged-csanádi egyházmegye főpásztorai vették gondjukba. Hálával tartozunk azoknak, akik nemzedékeken át nem hagyták magukra a szórványhelyzetből egyre dinamikusabban kiemelkedő katolikusságot ezen a vidéken, hanem gondoskodásukból mindig jutott erő a hitélet fenntartására. Most azonban minőségileg új korszak nyílt meg, s azt reméljük, hogy az országosnál is nehezebb helyzetben lévő területen egy pozitív kiegyenlítődési folyamat indul meg. Tudatában vagyunk kisebbségi helyzetünknek, de hisszük, hogy az új egyházmegyében létrejön az a kohézió, amely minden keresztény közösség tulajdonsága. Tudjuk, hogy ez az erő közösségi és egyéni áldozatok árán jön létre. Az a Krisztus, aki keresztjével győzte le a világot, az áldozat értelmére is megtanít. Örülünk, hogy Püspök úr Izajás prófétától kölcsönzött jelmondata kifejezi azt a szociális érzékenységet, amely egyházunkat akkor is jellemezte, amikor társadalmi egzisztenciája nem volt biztosítva. Bízunk abban, hogy Püspök úr debreceni és egyházmegyei tevékenysége nyomán sokan felismerik, hogy az egyház a visszaigényelt épületeivel is a társadalom szolgálatának lehetőségét kéri. Mi pedig kérjük a Szentháromság közösségében egy Istent, adja áldását arra a munkára, amelyre e kései órában Püspök urat fölfogadta, s amelyhez mi szerény segítségünket ajánljuk. Az ország második legnagyobb városa szorgalmas polgáraival, egyetemeivel, intézményeivel, történelmi, kulturális, erkölcsi értékeivel és hagyományaival remélhetőleg megfelelő hátteret fog jelenteni Püspök úr szolgálatához, s így személyes életének ismét kellemes színtere lehet városunk. Isten hozta és tartsa is meg Debrecenben, hogy a Szentlélek világosságában az Élet és Igazság útján vezethesse népét Isten országa felé!