Csoda egy család

A történészek a honfoglaló magyarok számát megközelítőleg 500 ezer főre becsülik, ezer év elteltével a népszámlálási adatok szerint a magyar anyanyelvűek száma 13,5 millióra tehető, melyből kb. 10 millióan Magyarországon, 2,5 millióan a Trianoni békediktátum által elcsatolt területeken, 1 millióan pedig egyéb más országban élnek. Ha objektíven a számadatok alapján értékeljük az eltelt 1000 esztendőt, megállapíthatjuk, a kezdetekhez képest igazán nagy néppé nőttük ki magunkat. Úgy tűnik, a herderi-jóslat nem vált valóra. Akkor miért húzzák egyesek őrült Kasszandra módjára a vészharangot? - "Fogy a magyarság"!

Egyszerűen azért, mert a népesedési mutatók erre utalnak. Magyarország a 223 országban elvégzett felmérés alapján a 205. helyen áll az egy évre jutó születések számát figyelembe véve. A párkapcsolatok? - ban nem születik gyerek és évente 1000 főre épphogy 10 élve születés jut. Ezzel szemben áll, a legszelídebb becslések szerint is az évente elkövetett 40 ezer abortusz, - összehasonlításként Eger lakossága kb. 57 ezer - és 1956-tól kezdve, miután megtörtént az abortusz liberalizációja, mindmáig több mint 6 millió művi terhesség - megszakítást végeztek. Ezek a tények.

Úgy tűnik a Ratkó-gyerekek és azok gyerekei véget vetettek az akár 5-6 testvér korszaknak. Ezért ma már nem az a kérdés, hogy volt-e gyerekszobája valakinek vagy sem. Hanem az, hogy hányan osztoztak rajta? Hálás vagyok az Istennek, hogy nekem két testvérrel kellett és olykor szomorú, hogy csak kettővel.

Kereshetjük az okait a fentebb felsoroltaknak, viszont ebből a válságból az kerül ki győztesen, aki megoldást is talál. A családbarát politika, gyermekvállalást ösztönző adórendszer önmagukban terméketlen motivációk csupán. Az első és legfontosabb, hogy újra felfedezzük az élet örömét. Azt hiszem, a jóléti társadalom sok pozitív értékkel gazdagította az emberi életet, viszont elvette a legfontosabbat, hogy örömben éljünk és merjünk életet adni. Örömben élni egyet jelent azzal, hogy családban élünk. A család pedig az életadás legbiztonságosabb és legszebb köteléke. S mi sem szükségesebb egy egészséges társadalomnak, minthogy ép családok alkossák? Tudom az élet, az emberi kapcsolatok árnyaltabbak, bonyolultabbak és sokszor messze esnek az ideáktól, de azt senki sem teheti meg mértéknek, ami nem ideális. A házasság, a család, a gyermekáldás mindig is az emberi élet legmagasztosabb értékei közé tartozott és fog tartozni.

Az Egyház éppen ezért jelent sokat számomra, mert emberi arcának hibái ellenére mindig képes felmutatni a legfontosabb és a legszentebb értékeket. Ilyen értékre mutatott rá, amikor az idei évében meghirdette a Család évét. A Család évét, de nem mint emlékévet! Nem családokról emlékezünk meg, hanem őket mutatjuk be. Kell-e ennél modernebb gondolat? A modernség mindig abban mutatkozik meg, hogy a kor igényeinek megfelel és távlatot ad a jövőre vonatkozóan. A jövő értelmét pedig nem a szilikon mellek, a hatalmas bicepszek, a szingli-lét, a házi kedvencekre szabott kis kabátkák adják meg, hanem az a csoda, amit a várandós anyák mosolyában, férj és feleség szerető ölelésében fedezhetünk fel.

Ez a csoda mutatkozik meg annak a családnak az életében, amely a betlehemi éjszakában körülveszi a gyermeket, aki az egész világnak adatott. Erre a csodára várunk, mi keresztények. Erre a csodára vár a magyar társadalom. Kívánom minden kedves olvasónak, hogy Karácsonykor mindannyian felfedezhessük azt, amire vágyunk, Akire várunk.

Eiben Tamás diakónus